A kiállításról

Békécsaba, Munkácsy Mihály Múzeum

A műhelytől a piacvezető vállalatig. A Kner család történetéből

Kner Izidor (1860–1935)

Kner Izidor egy sokgyerekes gyomai könyvkötész legidősebb fiaként 13 éves korában maga is könyvkötész inasnak állt, felszabadulása után segédként bebarangolta a fél országot. A gyomai főszolgabíró biztatására 1882-ben kis nyomdaműhelyt alapított szülőhelyén.

Kner Izidor időben észrevette, hogy a látszólag alig mozduló környező világ alaptörvényei rohamosan változnak. Kezdetben féléves szállítási terminusokat kapott, ő mégis gyorsan szállított, mint, aki ösztönösen megérezte, hogy hamarosan az idő lesz a legnagyobb kincsek egyike. Már kezdetben szebben dolgozott, mint megrendelői kívánták, s hamarosan a környéken az ő nyomtatványai szabták meg a minőséget. Első megrendelői a községek és más közigazgatási szervek voltak. Kner időben meglátta, hogy a patriarkális helyi igazgatás lassan modern szakhivatallá alakult, s megsokszorozódik nyomtatványigénye. Míg versenytársai várták a megrendelőt, ő igazi közigazgatási szakemberré képezte magát, s kínálatával elébe ment a községi jegyzőknek. Az országban először ő állított össze úgynevezett közigazgatási mintatárat, amelyből a jegyzők, anélkül, hogy a gyorsan változó paragrafusokkal meg kellett volna küzdeniük, kiválaszthatták a kívánt nyomtatványokat, amelyeket a vasúthálózatnak köszönhetően két napon belül meg is kaptak.

1902-ben a közigazgatás országos reformjakor már Kner Izidor mintatárát tekintette alapnak a minisztérium. A biztos piacnak köszönhetően Gyomán állandó és jól fizetett munkásgárda alakult ki, amely az évek folyamán nagymértékben azonosult a vállalattal. Kner igen hamar, és nagyon jó érzékkel, használni kezdte a reklám adta lehetőségeket is. Azaz az egykori könyvkötő modern vállalkozóvá vált. A biztos üzleti háttér tette lehetővé a könyvkiadást, amely nagy hasznot nem, de nagy hírt hozott a nyomdának.

Kner Imre (1890–1945)

Kner Izidor legidősebb gyermeke az apai szándék szerint hosszú tanulás után lépett volna be a nyomdába, de sors nem így akarta. 1903-ban, a nyomda legjobb korszakának kezdetén az orvosok Kner Izidornak azt jósolták, hogy hamarosan meg fog vakulni. Hogy az utódlásról gondoskodjon, a második gimnázium után kivette fiát az iskolából, inasként egy év után felszabadította, majd Lipcsébe, szakiskolába küldte. Kner Imre jó adottságainak köszönhetően ez a gyorsított képzés is eredményt hozott, sőt javára vált. Azok közé a második generációs vállalkozók közé tartozott, akik gyakorlatból ismerték a műhelyt, s megszerezték az igazi elméleti képzettséget is. 1907-ben már ő irányította a termelést.

Tipográfusi ambíciói az 1910-es években bontakoztak ki. 1918 után találkozott az építész, illusztrátor Kozma Lajossal, fametszetes könyveik európai elismerést hoztak. 1920 után felhagyott a könyvkiadással, mint üzleti tevékenységgel. A vállalatot testvérével együtt az utolsó pillanatig irányító Kner Imrét 1944 áprilisában deportálták, a menetben ölték meg. 1923-ban született Mihály fiát tudatosan nevelte a nyomdászi, vállalkozó pályára. 1945-ben ő át is vette a cég irányítását, de szülei  halála hírére önkezével vetett véget életének.

Békéscsabai álom a magyar Insel Kiadóról. A Tevan család

Tevan Adolf (1854–1921)

A Knerekhez hasonló karriert futott be a békéscsabai Tevan család is. Tevan Adolf az 1880-as évektől a legkülönfélébb vállalkozásokkal próbálkozott: volt szatócsboltja, értékesített szenet, foglalkozott könyvkereskedelemmel. A későbbiekben sikerrel vett részt alföldi városok közvilágításának kiépítésében. A maradandó sikert az 1903-ban alapított nyomda hozta meg. A kis nyomdában mindenféle aprónyomtatványt készítettek, amikor fejlődött, a főprofil az újság lett.
Tevan Adolf a dualizmus kori alföldi városok jellegzetes vállalkozója volt, noha sok területen hozzájárult Békéscsaba gazdasági fejlődéséhez, emlékét a nyomda s különleges tehetségű gyermekei, elsősorban a nyomda irányítását átvevő Andor miatt ismerhetjük.

Tevan Andor (1889–1955)

Tevan Adolf tíz gyermeke közül Andor vonzódott legjobban a nyomdához. Apja 1907 és 1909 között Bécsbe, a kor egyik legjobb európai szakiskolájába küldte. A fiatal Tevant megragadta a századelő színes szellemi-művészeti világa, különösen a Nyugat szerzőinek egy részével került szoros kapcsolatba. A Tevan Könyvtár, a Tevan Amatőr sorozatban Kosztolányi, Karinthy és a Nyugat más szerzőinek művei is megjelentek. A Tevan évtizedeken keresztül formálója volt a magyar szellemi életnek, nemzetközi kiállításokon is sok sikert értek el. Ellentétben a Knerrel, a Tevan Kiadónál a könyvek üzleti szempontból is fontosak voltak, de ennek a cégnek is megvolt a maga jövedelmező üzleti terméke, a csomagolás, elsősorban a gyógyszeres dobozok. 1944-ben Tevan Andort internálták, 1945-ben hazatért Békéscsabára. 1948-ban jelentette meg Anatole France Nyársforgató Jakab meséi című művét, illusztrált, gyönyörű kiadásban. Ez a munka nyomdászként hattyúdala volt, 1949-ben ugyan felajánlotta nyomdáját az államnak, helyéről mégis elmozdították. Életének utolsó szakaszában az Ifjúsági Kiadónál dolgozott képszerkesztőként. 1955-ben jelent meg A könyv évezredes útja című írás- és könyvtörténeti munkája, amelyből nemzedékek könyves szakemberei tanultak.

Karriertörténet a dualizmus korából. A gyulai Ladics család

A 19-20.. század fordulóján a Ladics család egyikre volt a legtekintélyesebbeknek Békés megye társadalmában úgy vagyon, mint társadalmi presztízs tekintetében. Ez a pozíció azonban, a korábbi századokkal szemben, nem az előkelő származásnak, hanem Magyarország dualizmus kori polgárosodásának volt köszönhető, mely nagyobb teret nyitott a társadalmi mobilitásnak és nem egy esetben különleges karrierekre adott lehetőséget, mint azt a család első gyulai tagjának, Ladics Györgynek (1834-1906) az életútja is kitűnően példázza. Ő egy szarvasi fésűsmester gyermekeként a szarvasi Evangélikus Gimnáziumban tanult, az érettségi vizsgát már Rozsnyón tette le, majd Pesten jogot végzett és 1855-ben diplomázott.

Hivatali pályáját szülővárosában a szarvasi szolgabíróságon kezdte díjnokként, majd 1857-től Gyulára került a vármegyéhez. A ranglétrán fokozatosan felfelé haladva, időközben bírói majd ügyvédi képesítést is szerezve, 1873-ban a város első tiszti főügyésze lett. Emellett azonban számos más tisztséget is viselt aktív tagjaként a város és a megye közéletének. A helyi politikai életnek is ismert alakja volt a Balpárt, majd 1875 után a Szabadelvű Párt elkötelezett híveként. Az Alsó-Fehérkörösi Társaság elnökeként aktív részese volt a korszakban folyó nagyobb vízszabályozási munkáknak, melynek elismeréseként 1896-ban a vaskoronarend III. osztályával tüntette ki az uralkodó.

Fia Ladics László (1864-1924) mindenben követte apja példáját. Ő is ügyvédi képesítést szerzett, majd magánpraxisba kezdett Gyulán, emellett azonban magas jövedelmet biztosító állással bírt a Békésmegyei Takarékpénztári Egyesületben, melynek 1903-tól igazgatósági tagja, 1909-től pedig vezérigazgatója volt. A város kulturális életéért is sokat téve alapítója volt a Békésmegyei Képzőművészeti Társulatnak, elnöke a színpártoló egyesületnek. Társadalmi tekintélyét jól mutatja, hogy majd két évtizeden keresztül egészen 1924-ben bekövetkezett haláláig betöltötte a Békésvármegyei Casinó elnöki tisztét is.